Csak egy vasárnap délután az Adventi időszakban
A pogácsa tésztája éppen kel… én egy vállkendőt horgolok éppen, egy 1000m-es gombolyagból. Nagyon szép színátmenetes, de talán sosem lesz kész. Aprólékos, ahogy egyre nagyobb, egyre jobban tetszik. Támad néha egy-egy gondolatom: „Nem szabad ezzel foglalkoznod!” „Vállalkozó vagy! Csináld tovább azt, ne vesztegesd az időt! Fejleszd a webshopod, az oldalad, a közösségi média!!!! És tervezz figurákat még! Annyi jó ötleted van!”- Hát igen! Talán igen, kissé luxus, hogy vállkendőt horgolok, de a minta olyan szép, és a színe… ilyenkor jönnek a kreatív ötletek… de talán mégsem lesz készen soha! Vagy a két ünnep között! Amikor nem tervezek mást csak a családdal lenni és alvásidőben horgolni. Hiszen kell idő a családra máskor is! Igen! És magamra is kellene. Mégis megbékélek a dologgal, mert a vállkendő horgolása megnyugtat, van időm a gondolatokat rendezni, igen, szükségem van erre! MEGTEHETEM! Mert mindig tehetnék többet a vállalkozásomért, mindig van mit fejleszteni, de!
Kell idő magamra, a belsőmre (és a külsőmre is!)!
MEGTEHETEM!- ér el újra a gondolat.
– A pogácsa! … – Jól van, kell még idő, még keljen csak. Együtt fogjuk kiszaggatni a kis pogikat a lányommal, most alszik még. A jó délutáni alvás. Vajon mikor fogja azt mondani: „ Már nem alszok délután, nagy vagyok!”? – bár nagyon jó alvó, mindig is az volt! Én pedig kivételesnek érzem magam, mert minden szülő arról számol be, hogy az alvás, altatás milyen nehéz. Igaz az alvás előtti megnyugvás nálunk is sokszor falakba ütközik. Mégiscsak gyerek. Viszont örülök, hogy sok mindenbe be tudom vonni a konyhában, és szeret segíteni, még csak 3 éves, de talán ez az egyik legjobb korszak.
Szóval ott tartottam, hogy kell idő magamra! Mivel vállalkozó vagyok nagyon meg kell gondolni, hogy mikor mivel foglalkozom. Másrészt Anya vagyok és sajnos sokszor háttérbe szorul, hogy én mit szeretnék, vagy mire van szükségem… Érdemes ezen elgondolkodni így karácsony előtt, az Adventi időszakban. Emiatt egyébként is nagy a nyomás rajtunk, nőkön, a legtöbb esetben legalábbis. Ötletek, díszítés, főzés, sütés.
Azt hiszem nincsen jobb recept, mint mentálisan rendbe tenni a dolgokat. Mindenkinek a saját elvárásai alapján kell élni: mi az, ami belefér, mit tudok elengedni? És ha nem lesz linzer, akkor mi fog történni?
„-De az alvásidő! – Jajj mióta korán sötétedik elveszek az időben!”- felébresztem a családom többi részét. A pogi tésztája pont duplájára kelt meg. Amíg mindenki magához tér, addig én mindent előkészítek a konyhában. Annamari hozza a kis sámlit, mert ő már nagy! Nagyon tetszik neki, hogy egy új dologban segítget. Ez az első pogink együtt. Sok más sütés-főzésben segített már. Csillogó szemekkel mondja, hogy lisztezni szeretneJ. Kinyújtjuk együtt és ő egyedül is, sajtot is szórunk.
-Persze lesz recept is!-
Vettem elő kicsi és nagy pogi szaggatót. Apa sajtot reszel, majd türelmesen elmondja, hogy lehet minél több pogácsa, ha egymáshoz közelebb nyomjuk a formát a tésztába. Két tepsivel lett. Kicsit lazábbra vesszük a tempót, amikor az első tepsi már sül. Lehet lisztezni és nyújtani újra. Bár el kell, hogy mondjam az újranyújtás után már talán túl lisztes és a középső sajt réteg is összekutyulódik, de a miénk!(nem vagyok pék) Még egy kis sajtospogi csigát is készítettünk, mintha gyurma lenne, persze a fotózást nem várta meg. Apa is örült, hogy velünk tarthatott ebben és mindenkinek nagyon jó volt ez az időtöltés.
Beszéltem arról, hogy fejben kell helyretenni a dolgokat. Igen, én szeretem a kesze-kusza pogikat is. Nem kell, hogy tökéletes legyen. Mindenki jól érezte magát. A pogácsa finom lett nagyon, kellemes az illat. Otthon, ez egy otthon. Nagyon sok gyermkekkori élményem, fűződik illatokhoz. Szeretném ezt átadni, továbbvinni.
Tudom ez egy idilli történet, nekünk sem sikerül mindig így. Viszont jólesik, hogy ilyet is tudunk és, hogy mindenki élvezte. Kell idő együtt és kell magunkra is.
Sokszor szeretjük azt hinni mindenki úgy él, ahogy mi, vagy hasonlóan. Hiszen, másképpen hogy is lehetne? Ezért is érdekes, ha betekinthetünk mások napjaiba, élményeibe, életébe. Mi sem vagyunk tökéletesek, nem élünk vita vagy nézeteltérés nélkül, de mindig visszatalálunk egymáshoz és ez mindenkin múlik, nem csak egy-egy családtagon.
Én pedig ezzel a recepttel kívánom, hogy Nektek is adódjanak ilyen és hasonló együtt töltött percek! Valamint azt kívánom, hogy bármi gond adódik együtt meg tudjátok oldani!
Recept: Túrós pogácsa
Hozzávalók:
- 15g friss élesztő
- 1 csipet cukor (tejbe)
- fél dl langyos tej-ne legyen forró, mert tönkremegy az élesztő!
- 1 tojássárgája
- 2 evőkanál tejföl
- 120g olvasztott vaj, ez se legyen forró
- 200g tehéntúró (lehet 120g tehéntúró és 80g juhtúró)
- 1 evőkanál só
- 350g finomliszt
- 200g sajt
- 1 egész tojás a kenéshez
Az élesztőt felfuttatjuk a langyos tejben. Nagy bögre ideális hozzá, mert körülbelül kétszeresére növekszik. Meleg helyre tesszük, hogy ’felfusson’.
A tojássárgáját, a tejfölt, a túrót és az olvasztott vajat kikeverjük, hozzáadjuk a felfuttatott élesztőt és azzal is elkeverjük. Sózzuk.
Beleszitáljuk a lisztet és puha, lágy tésztát gyúrunk. Letakarva, meleg helyen duplájára kelesztjük.
Ha megkelt a tészta kinyújtjuk ujjnyi vastagságúra és megszórjuk a sajt felével. Alul és felül ráhajtjuk a közepéig, 90 fokkal elfordítjuk, hogy a hajtott részek széle a sodrófa 2 szélénél legyen, és újra kinyújtjuk. Késsel bevagdossuk a tetejét, majd pogácsaszaggatóval formázzuk.
Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük (gáztepsi-lapos fajta). A tetejét megkenjük a felvert tojással és megszórjuk a maradék sajttal.
Előmelegített sütőben, 180 fokon, 25-30 perc alatt aranybarnára sütjük. (Alul felül sütés-légkeveréses)